Vissza emlékszem még iskolás koromra milyen fontos volt, hogy reggel mit is vegyek fel. Tudtam, hogy olyan ruhát kell felvennem amiben menő leszek mások számára. Az akkori divatot kellett követnem mint a barátaim és nem lehettem mellettük más stílusban és olyan ruhákban ami esetleg gázosan néz ki.
Mi voltunk a legmenőbb lányok a suliban és nem volt mindegy mit viselünk. Utáltam azokat a göncöket. Nem éreztem magaménak. Én kis nőies kislány akartam lenni és sportos, mintás ruhákat kellett vennem, hogy felnézzenek rám is.
Szerettem volna, hogy megnézzenek és felfigyeljenek rám de azt hittem az ezzel a stílussal fog menni mert akkoriban ez volt a “menő”.
A mostani fejemmel meg már tudom, hogy egy ruha megmutatja viselője arcát, személyiségét is.
Ha rosszul érezzük magunkat benne akkor egész nap feszengünk még akkor is ha azt hisszük az a legmegfelelőbb és abban érezzük magunkat jól.
Ne mondja nekem senki, hogy egy nadrág pólóban letudja élni egész életét és nem vágyik arra, hogy igazán jól és magabiztosan érezze magát a mindennapokban.
Látom ügyfeleimen nap mint nap, sőt meg is kérdezem őket a vásárlás után mik történnek velük.
Mindig boldogan mesélik, hogy mintha megváltozott volna az életük. A munkatársak dicsérik őket, és sokkal nagyobb önbizalommal végzik a munkájukat. Lekerült a megjelenésükről a figyelmük és most már a munkára vagy a megbeszélésre tudnak fókuszálni.
Nagyon hálásak érte, és mindig örömmel mesélik, hogy milyen volt a közös vásárlás és ámélkodnak, hogy ők azok mellett a ruhák mellett simán elmentek volna amiket én adtam rájuk.
Mindig kérdezik, honnan tudtam, vagy mondják, hogy milyen jó szemem van ehhez.
Én meg boldogan mosolygok, hogy aznap is örömtelibbé és magabiztosabbá tehettem valakit.
